A TÉVÉ FOGSÁGÁBAN

A televízió a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt elvarázsolja, de gyakran fogságban

is tart minket.



Feladat:

Olvassa el figyelmesen az alábbi szöveget, és a szöveg tartalmának megfelelően

keresse meg a címek megfelelő helyét a szövegben.

Jelölje, hogy melyik részhez (1-10) melyik cím tartozik!



Brazil szappanopera, német kórházsorozat, amerikai akciófilm vagy éjszakai talk

show - egyre megy. Úgy tűnik, mindenevők lettünk, s a "képcsővilág" lassan átveszi

az irányítást életünkben.

NEM VAGYUNK VÁLOGATÓSAK.

Talán nem is gondolná, de a túlzásba vitt tévézés komoly függőséget okozhat, amely

hatással van egészségére. Amíg okosan használja a távkapcsolót, addig nincs gond. Ám ha

hatalmába keríti a képernyő, s már nem csupán a könnyed kikapcsolódás egyik eszköze,

meggyűlhet vele a baja.

Persze nem azt állítjuk, hogy minden televízió-műsor káros, hiszen némelyik

szórakoztat és tanít is, de bárkivel előfordulhat, hogy a képernyőre "tapadva" olyan

műsorokat is végignéz, amelyeket nem is szándékozott. Tény: világszerte egyre

rosszabb statisztikai adatok látnak napvilágot.

Egy átlagos amerikai például a felmérések szerint hetente 26-30 órát tévézik, amely

nagyjából napi 4 óra képernyő-bámulást jelent. Nálunk sem rózsásabb a helyzet: a

Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint egyre többet ülünk a televízió előtt. Míg

1995-ben átlagban naponta 3 óra 29 percet, 2001-ben már 4 óra 8 percet fordítottunk

szabadidőnkből tévézésre! E negatív "teljesítménnyel" bizony a világ élvonalába

tartozunk, s a riasztó számok egyre csak nőnek, hiszen a magyar csatornakínálat

tovább bővül, évről évre egyre több kisebb-nagyobb kereskedelmi televízió jelenik

meg.

Ha azon kapja magát, hogy a sok tévézés miatt felszedett néhány kilót, elhanyagolta

barátait, és a szabadtéri programok helyett inkább a puha fotelt és kedvenc műsorait

választja, itt az ideje, hogy változtasson rossz szokásán.

Jegyezze fel tévénézési szokásait egy héten keresztül. Írjon le mindent: milyen

csatornákat és műsorokat nézett, s azt is, mennyi ideig. Ezt követően vegye górcső

alá érzelmi állapotát (fáradt, magányos vagy jókedvű) tévézés előtt és után. Figyeljen

az apró részletekre is: hogyan érzi magát, amikor eldönti, kikapcsolja a TV-t (pl. addig

tévézett, amíg valaki haza nem ért, mert különben unatkozott volna). Vesse azt is

papírra, hogy a műsorok szórakoztatták-e, illetve tanult-e belőlük? Ha nem,

gondolkozzon el, mi lehet az oka, s vajon miért nézte őket ennek ellenére is tovább.